2 ¹Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt; ²az Úr pedig megkérdezte a sátánt: »Honnan jössz?« Az ezt válaszolta: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«
³És mondta az Úr a sátánnak: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! Mindezideig ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!« ⁴A sátán pedig ezt válaszolta neki: »Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van; ⁵bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.« ⁶Az Úr erre azt mondta a sátánnak: »Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!«
⁷Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig. ⁸Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit.

⁹A felesége megkérdezte:
»Mégis megmaradsz jámborságodban?
Áldd az Istent és halj meg!«

¹⁰Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.Ő erre azt felelte neki:
»Balga nő módjára beszélsz!
Ha a jót elvesszük Isten kezéből,
a rosszat miért ne vennénk?«

¹¹Jób három barátja pedig értesült mindarról a szerencsétlenségről, amely őt érte, s eljöttek hozzá, mindegyik a maga lakóhelyéről: a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár; megegyeztek ugyanis, hogy együtt elmennek, felkeresik és megvigasztalják. ¹²Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé. ¹³Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet